Különleges neszre ébredtem. Míg a madarak vígan csicseregtek a fák lombjai között, a nap sugarai a szellő szárnyán üzenték, hogy eljött az indulás órája. Marianna, Sándor és Rudolf már vártak rám. Ürményháza felé vettük utunkat. Elhatároztuk, hogy ezt a napot másként fogjuk megélni mint a többit. Én már voltam Háló találkozón, de ők... Gondolatok sokasága kavargott fejemben. Vajon jól tettem-e, hogy ezt a három fiatalt magammal hoztam? Hogy fogják magukat érezni? Vajon megnyílik-e a gyermeki lelkük? Anyanyelvükön el tudják-e mondani érzéseiket? Lesz-e a csapatban hasonló korú fiatal? Megérzik-e a feléjük áramló szeretetet?

A községháza termében Dóra, Emilia és Tamara kedves hangon fogadtak bennünket. Valika a többi fiatalasszonnyal teli volt izgalommal. Nem is olyan könnyű feladatra vállalkoztak. Átéreztem izgalmukat,hisz nem egyszer voltam hasonló helyzetben.
Tíz órára mindenki befutott. Itt volt Vajdaság kicsiben. 16 helységből kb. nyolcavanan verődtünk össze. Akaratlanul is összeszorult a torkom. Milyen szép együtt lenni, énekelni, imádkozni. Imádkozni egy nemzetért. Ferenc atya előadása után kis csoportokban folyt a munka. Beszélgetés után rájöttem, hogy az általam hordott kereszt nem is olyan nehéz. Vígasztalva csoporttársaimat erőt kaptam a rám szabott teher elviseléséhez.
A délutáni misére összejött a falu népe. Zsúfolásig megtelt a templom. Megszólaltak a harangok! Ürményháza ünnepelt!... Köszönöm Istenem ezt a szép napot. Köszönöm azt a sok szeretetet, amit ezen a napon kaptam!...

Beesteledett. Hazaindultunk. Hosszú hallgatás után megszólalt Marianna: Én nagyon, de nagyon jól éreztem magamat! Sándor és Rudolf is ezt vallották. Elégedetten tértem haz otthonomba. A Szeretet himnuszának sorai még sokáig a fülembe csengtek...a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik.

Krizbai Hajnalka (Versec/Érdsomlyó)


A találkozóról készült válogatott képek a Képgalériában megtekinthetők.
További képek innen <1> egyben letölthetők.